Anyává válás

Miután megszültem a kisfiam, rengeteg "kellemetlenségen" estem át, de már túl vagyok a nehezén. Volt kiért küzdenem:)
Néztem a csöpp kis babámat, és tudtam, hogy semmi nem jöhet, amit ne tudnék leküzdeni.
Kissé döcögősen indult a közös életünk, megspékelve betegséggel, enyhe kis depivel, de Pocok és Boti hamar átsegítettek a gondokon.Viharos gyorsasággal teltek a napok, és mire észbekaptam, már rutinos anya lett belőlem. Na jó, néha azért felmerül egy-két kérdés, de hála a családnak ( és itt a babaszobás barátokat is értem ), mindig mindenre akadt válasz.
Most már "nagyfiamnak" szólítom néha Pockost, mert hatalmas akarata és egyénisége van, rafinált és huncut, pedig még alig látszik ki a földből:)
Egyre több idő jut magamra, ahogy cseperedik, és bevallom, rám is fért már. Az vesse rám az első követ, aki még soha nem érezte, hogy szeretne kicsit újra a régi lenni. Csak egy kis időre barátnőzni, elmenni táncolni, moziba, vagy bárhova, de kicsit egyedül, vagy a párjával. Gyerek nélkül.