Mindennapjaink

Mióta Pocok megérkezett, rengeteg időt töltünk Móniékkal, mert a két gyerek remekül kijön egymással. Télen, a hideg miatt csak kétszer sétáltunk naponta, egyszer délelőtt egy órát, majd délután is egyet. A köztes időt pedig valamelyikünk lakásában töltöttük, de nemegyszer volt arra is példa, hogy a "nagyágyon" három-négy baba játszadozott. Szerencsére rengeteg babóca van itt a lakótelepen, és mindegyiket szereti a fiam.
Mióta itt a jóidő, rengeteget sétálunk, bár sajnos a kánikula közeledtével megint a négy fal közé fogunk szorulni. Sebaj, feltaláljuk magunkat:)
Járunk a gyerekekkel babatornára, amit nagyon élveznek, és sokat vagyunk Dédinél, ahol van szép udvar, lehet majd pancsizni is, ha végre sikerül megvennem a medencét. Noel barátunk persze ott is velünk tart majd, hiszen ha két napig nem találkoznak, már nyűgös a fiam. Ez megfigyeltem már. Látni kell, amikor a hétvége után újra találkoznak!:) A fiam már messziről felismeri Noelt, még akkor is, ha Móni éppen megfordítja a babakocsit, és a kisfia ki sem látszik belőle. Pocok hangosan kurjant, nevet, kalimpál a kezével, és majd kiesik a babakocsiból örömében. Meg tudnám zabálni ilyenkor:) Dédi elámult múltkor, mert ő még nem látott ilyen pici teremtést így örülni egy másik baba láttán. Akkor éppen Noéminek örült, akivel szintén nagyon jó barátok. Észrevette, hogy az út túloldalán tolja Edina a kisbarátnőjét. Ha ő nem kezd el sikítozni örömében, én észre sem vettem volna őket:) Édes pofa.

Sajnos nem mindig fenékig tejfel az életünk, így néha elmegyek dolgozni, hogy meg tudjam venni Pockosnak, amire szüksége van. Szerencsére azért nem annyira gáz a helyzet, hogy alapvető dolgokra ne jusson, de extrakiadásokra már nem mindig jutna. Húsvétkor két napot dolgoztam, így sikerült végre járókát és esernyőkocsit vennem, ami ugyan nem létszükséglet, de kényelmesebbé tette a mindennapokat. A járókában nyugodtan ott merem hagyni, amíg teszek-veszek, nem tud olyan helyekre mászni, ahol árthat magának, vagy tönkretehet valamit. (Egyszer a számítógép asztal alól szedtem ki, a szájából pedig az internetkábelt. Volt, hogy apa notebook-ját rántotta le a dohányzóasztalról. Szerencsére nem esett a buksijára, és a gépnek sem lett baja.)
Az esernyőkocsi pedig azért kellett, mert régi, szakadt skodánkba nem férünk el, ha anyámékhoz megyünk, és Dédi is jön:) Sajnáltam, hogy a drága (kölcsönkapott) babakocsit a tetőcsomagtartóra kell gumipókozni.
És bevallom, ezekből a kis extrajövedelmekből költök magamra is. Nem sokat, csak havi egy manikűr és kéthavonta egy frizura igazítás:)