Mostanság megint nem jártam erre, merthogy örülök, hogy lyuk van a seggemen:( Pockos egyszerre négy fogat növeszt, Boti mindig házon kívül... ahogy egy barátnőm mondaná, még a sz...r is keserű:(
Pedig ha jobban belegondolok, mennyire nem örülnék, ha egy link alak lenne a párom. Éjjel nappal dolgozik, persze értünk, és ha akad egy kis ideje, akkor is nekünk építgeti a nyaralót, szóval nem is értem, mit lázadozok???:( Azért jó lenne, ha a házastársi kötelességébe is ekkora elánnal vetné bele magát néha, de mikor meglátom a borzasztó karikákat a szeme alatt, valahogy nincs szívem letámadni.
Írnék még, de végre hazaért, és elérakom a vacsit, így éjjel fél11-kor. A kedvencét, brassóit. Remélem, érzi, mennyire fontos nekem, ha nem is mondom szinte soha.
Azért jó lenne, ha pihenne végre, mert ki fog merülni. Holnap kész az alapozás, a vasárnapot pedig nekünk ígérte.
Reménykedünk...
2009. július 1., szerda
2009. június 23., kedd
Titkaim
Bogáranyu (Gerti) játékra hívott! Azt hiszem, a titkai közé elfelejtette besorolni a kíváncsiságot:) (ami persze nem baj). Szívesen mesélek lelkem (néha kissé sötét) titkairól, legalább kicsit megismerjük egymást.
Íme a titkaim:
1. Nemet mondani én sem mindig tudok, de szerencsére egyre többször észreveszem, ha hülyének néznek, és ki akarnak használni. Olyankor aztán nemcsak nemet mondok, de sajnos elég durván ki is osztom az illetőt. Lehetnék kissé tapintatosabb is, de sajnos jól esik, ha kimondhatom, amit gondolok...
2. Eléggé cinikus vagyok,amit én maximálisan értékelek magamban, viszont a környezetem nem feltétlenül. Viszont ugyebár ez kit érdekel???
3. Hiúság az, ha folyton megnézem magam a tükörben, és jókat derülök magamon??? Nem baj, hogy kicsi a mellem, de legalább lóg???:) Abszolút elégedetlen vagyok magammal, és ezerrel gyűjtök egy plasztikai műtétre, ami eltünteti a hegeket rólam.
4. Türelmetlen vagyok, ha valamit eltervezek, vagy megkívánok, azt azonnal akarom. Hajlamos vagyok "átgázolni" a számomra nem fontos embereken is, hogy elérjem a céljaimat. Főleg, mióta gyerekem van. Eddig símán félreálltam, ha munkáról volt szó, és tudtam, hogy egy kollégának mindennapos megélhetési gondjai vannak. Ma már meg sem fordulna a fejemben.
5. Élvezem, ha úgy tudom a velem szemétkedőket elküldeni melegebb éghajlatra, hogy éppen csak meg nem köszönik:) És iszonyatosan nehezemre esik megbocsájtani. Éveket is tudok várni, míg eljön a megfelelő pillanat a bosszúra.
6. A barátaimat nagyon szeretem, kevesen vannak, de értük tűzön-vizen át bármit, bármikor megteszek. Ebben is kitartó vagyok, mint általában mindenben.
7. Bár rohadt erősnek mutatom magam, azért mostanában gyakran előfordul, hogy hajnal háromig ülök az ablakban, és távcsővel lesem a bagolycsaládot, akik itt fészkelnek a lakótelepen. Nem mintha jobb dolgom nem akadna, de sajna nem akad jobb dolgom:( Valljuk be, a párom megértené, hogy cefetül érzem így magam, de én nem tudok megbarátkozni az "új" hegeimmel. A régiekkel sem. De a gondolattól, hogy szenvedni lát, kiráz a hideg. Ez van...
8. Nem tudok szerelmes lenni. Nem is voltam még soha. Legalábbis nem ismerem azt a bizonyos lángoló, torokszorító valamit, ami állítólag a szerelem. De nagyon tudok szeretni, ragaszkodni, gondoskodni, és hűséges vagyok a páromhoz és a szeretteimhez egyaránt.
9. Kíváncsi vagyok, minden érdekel, sokminden ugyan csak rövid időre köt le, de ha valami megérint, az velem marad örökre. Ilyen például a természetimádat, az állatok szeretete, a zene, a jó könyvek, a motorozás, az őrült vadkempingezések, a tánc, és még sokminden.
Hát dióhéjban ennyi, bár a sötét oldalam inkább hagyjuk;) Néha bújik csak elő, és jobb nem is emlegetni:)
Na jó, nem bánom, bevallom... IMÁDOM a fínom házi mézes barack pálinkát, és néha, pár havonta bizony meg is kóstolgatom;)
Na tessék, most nem összefutott a nyál a számban???!!! Na majd Polgárdiban, ha végre eljutunk oda két napra kettesben a párommal....
Íme a titkaim:
1. Nemet mondani én sem mindig tudok, de szerencsére egyre többször észreveszem, ha hülyének néznek, és ki akarnak használni. Olyankor aztán nemcsak nemet mondok, de sajnos elég durván ki is osztom az illetőt. Lehetnék kissé tapintatosabb is, de sajnos jól esik, ha kimondhatom, amit gondolok...
2. Eléggé cinikus vagyok,amit én maximálisan értékelek magamban, viszont a környezetem nem feltétlenül. Viszont ugyebár ez kit érdekel???
3. Hiúság az, ha folyton megnézem magam a tükörben, és jókat derülök magamon??? Nem baj, hogy kicsi a mellem, de legalább lóg???:) Abszolút elégedetlen vagyok magammal, és ezerrel gyűjtök egy plasztikai műtétre, ami eltünteti a hegeket rólam.
4. Türelmetlen vagyok, ha valamit eltervezek, vagy megkívánok, azt azonnal akarom. Hajlamos vagyok "átgázolni" a számomra nem fontos embereken is, hogy elérjem a céljaimat. Főleg, mióta gyerekem van. Eddig símán félreálltam, ha munkáról volt szó, és tudtam, hogy egy kollégának mindennapos megélhetési gondjai vannak. Ma már meg sem fordulna a fejemben.
5. Élvezem, ha úgy tudom a velem szemétkedőket elküldeni melegebb éghajlatra, hogy éppen csak meg nem köszönik:) És iszonyatosan nehezemre esik megbocsájtani. Éveket is tudok várni, míg eljön a megfelelő pillanat a bosszúra.
6. A barátaimat nagyon szeretem, kevesen vannak, de értük tűzön-vizen át bármit, bármikor megteszek. Ebben is kitartó vagyok, mint általában mindenben.
7. Bár rohadt erősnek mutatom magam, azért mostanában gyakran előfordul, hogy hajnal háromig ülök az ablakban, és távcsővel lesem a bagolycsaládot, akik itt fészkelnek a lakótelepen. Nem mintha jobb dolgom nem akadna, de sajna nem akad jobb dolgom:( Valljuk be, a párom megértené, hogy cefetül érzem így magam, de én nem tudok megbarátkozni az "új" hegeimmel. A régiekkel sem. De a gondolattól, hogy szenvedni lát, kiráz a hideg. Ez van...
8. Nem tudok szerelmes lenni. Nem is voltam még soha. Legalábbis nem ismerem azt a bizonyos lángoló, torokszorító valamit, ami állítólag a szerelem. De nagyon tudok szeretni, ragaszkodni, gondoskodni, és hűséges vagyok a páromhoz és a szeretteimhez egyaránt.
9. Kíváncsi vagyok, minden érdekel, sokminden ugyan csak rövid időre köt le, de ha valami megérint, az velem marad örökre. Ilyen például a természetimádat, az állatok szeretete, a zene, a jó könyvek, a motorozás, az őrült vadkempingezések, a tánc, és még sokminden.
Hát dióhéjban ennyi, bár a sötét oldalam inkább hagyjuk;) Néha bújik csak elő, és jobb nem is emlegetni:)
Na jó, nem bánom, bevallom... IMÁDOM a fínom házi mézes barack pálinkát, és néha, pár havonta bizony meg is kóstolgatom;)
Na tessék, most nem összefutott a nyál a számban???!!! Na majd Polgárdiban, ha végre eljutunk oda két napra kettesben a párommal....
2009. május 28., csütörtök
Magányosan
A páromról még semmit nem írtam, szinte. Ő órásmester, mellette vállalkozik is. Öt év kemény külföldi munkával ő és a legjobb barátja alapítottak egy céget, ami rendezvény, színpad-, fény-, és hangtechnikával foglalkozik. Ez azzal jár, hogy tavasztól ősz végéig szinte soha nincs itthon. Hétfőtől csütörtökig az órásműhelyben nyomja a munkát, csütörtöktől vasárnap éjjelig pedig az ország távoli pontjain, valahol messze tőlünk. Néha mázlink van, és itt helyben dolgozik, de sajnos ez ritka, mint a fehér holló. Van egy-két közeli helyszín, ahova el tudjuk majd kísérni, de nem túl sokszor.
Nagyon jól beindult a cég, de még pár év, mire pénzt lehet kivenni belőle, hiszen még azt a cirka 30-40 milliót sem termelte ki, amit befektettek:( Néha úgy érzem, hogy a semmiért dolgozik, ami persze nem igaz, hiszen a felvett kölcsönt már visszafizették, mert ugyebár ketten sem tudtak azért ennyi indulótőkét összedobni. Keresetkiegészítésként, mindezen munkák mellett még hétköznap esténként rack-eket is gyártanak ( hordládák különféle zenével és színpaddal kapcsolatos dolgokhoz), ami engem talán jobban kikészít, mint őt. És ha ez még nem lenne elég, anyósomék úgy rángatják azon kevés vasárnapon is, mikor itthon lehetne velünk, mint a bábút. Kisfiam, most ezt kellene csinálni, kisfiam most azt... stb. Teljesen elfelejtik, hogy van még egy fiuk, ráadásul az elsőszülöttüknek is lett közben családja. Igaz, sokat segítettek a kezdeti időkben, nem tudom, mi lett volna velem anyós segítsége nélkül, de cserébe tízszer többet vár el. Múltkor párom nemet mondott a vasárnapi egésznapos konyhabútorszerelésre, mert hosszú időre ez volt az utolsó vasárnapunk hármasban. Cserébe kedden nem tudtam elmenni a húgom barátnőjének a temetésére, mert a két nyugdíjas nagyszülő hirtelen nem ért rá, és indulás előtt egy órával lemondták a gyerekfelügyeletet. Most meg nem értik, miért a barátnőm vigyáz a gyerekre, míg angolórára megyek. Hát, talán mert ő nem fogja a fejemhez vágni??? És talán ő nem is eteti meg olyan dolgokkal a fiam, amit szépen kérek, hogy ne adjanak neki??? Igen-igen. Szépen mondtam, hogy nem, epret még nem ehet, erre mit evett, mikor mentem érte??? Epres tescos rudit. Csak kicsit fosott szegény, és csak kicsit lett pöttyös (anyós szerint), nem lett komoly baja.
Szóval nem lesz könnyű a nyarunk, de bízom benne, hogy pár év, és már megy annyira a cég, hogy munkát tudjunk adni egy-két tehetséges, ámde munkanélküli, vagy nem a szakmájában dolgozó hangtechnikusnak.
Nagyon jól beindult a cég, de még pár év, mire pénzt lehet kivenni belőle, hiszen még azt a cirka 30-40 milliót sem termelte ki, amit befektettek:( Néha úgy érzem, hogy a semmiért dolgozik, ami persze nem igaz, hiszen a felvett kölcsönt már visszafizették, mert ugyebár ketten sem tudtak azért ennyi indulótőkét összedobni. Keresetkiegészítésként, mindezen munkák mellett még hétköznap esténként rack-eket is gyártanak ( hordládák különféle zenével és színpaddal kapcsolatos dolgokhoz), ami engem talán jobban kikészít, mint őt. És ha ez még nem lenne elég, anyósomék úgy rángatják azon kevés vasárnapon is, mikor itthon lehetne velünk, mint a bábút. Kisfiam, most ezt kellene csinálni, kisfiam most azt... stb. Teljesen elfelejtik, hogy van még egy fiuk, ráadásul az elsőszülöttüknek is lett közben családja. Igaz, sokat segítettek a kezdeti időkben, nem tudom, mi lett volna velem anyós segítsége nélkül, de cserébe tízszer többet vár el. Múltkor párom nemet mondott a vasárnapi egésznapos konyhabútorszerelésre, mert hosszú időre ez volt az utolsó vasárnapunk hármasban. Cserébe kedden nem tudtam elmenni a húgom barátnőjének a temetésére, mert a két nyugdíjas nagyszülő hirtelen nem ért rá, és indulás előtt egy órával lemondták a gyerekfelügyeletet. Most meg nem értik, miért a barátnőm vigyáz a gyerekre, míg angolórára megyek. Hát, talán mert ő nem fogja a fejemhez vágni??? És talán ő nem is eteti meg olyan dolgokkal a fiam, amit szépen kérek, hogy ne adjanak neki??? Igen-igen. Szépen mondtam, hogy nem, epret még nem ehet, erre mit evett, mikor mentem érte??? Epres tescos rudit. Csak kicsit fosott szegény, és csak kicsit lett pöttyös (anyós szerint), nem lett komoly baja.
Szóval nem lesz könnyű a nyarunk, de bízom benne, hogy pár év, és már megy annyira a cég, hogy munkát tudjunk adni egy-két tehetséges, ámde munkanélküli, vagy nem a szakmájában dolgozó hangtechnikusnak.
2009. május 21., csütörtök
Mindennapjaink
Mióta Pocok megérkezett, rengeteg időt töltünk Móniékkal, mert a két gyerek remekül kijön egymással. Télen, a hideg miatt csak kétszer sétáltunk naponta, egyszer délelőtt egy órát, majd délután is egyet. A köztes időt pedig valamelyikünk lakásában töltöttük, de nemegyszer volt arra is példa, hogy a "nagyágyon" három-négy baba játszadozott. Szerencsére rengeteg babóca van itt a lakótelepen, és mindegyiket szereti a fiam.
Mióta itt a jóidő, rengeteget sétálunk, bár sajnos a kánikula közeledtével megint a négy fal közé fogunk szorulni. Sebaj, feltaláljuk magunkat:)
Járunk a gyerekekkel babatornára, amit nagyon élveznek, és sokat vagyunk Dédinél, ahol van szép udvar, lehet majd pancsizni is, ha végre sikerül megvennem a medencét. Noel barátunk persze ott is velünk tart majd, hiszen ha két napig nem találkoznak, már nyűgös a fiam. Ez megfigyeltem már. Látni kell, amikor a hétvége után újra találkoznak!:) A fiam már messziről felismeri Noelt, még akkor is, ha Móni éppen megfordítja a babakocsit, és a kisfia ki sem látszik belőle. Pocok hangosan kurjant, nevet, kalimpál a kezével, és majd kiesik a babakocsiból örömében. Meg tudnám zabálni ilyenkor:) Dédi elámult múltkor, mert ő még nem látott ilyen pici teremtést így örülni egy másik baba láttán. Akkor éppen Noéminek örült, akivel szintén nagyon jó barátok. Észrevette, hogy az út túloldalán tolja Edina a kisbarátnőjét. Ha ő nem kezd el sikítozni örömében, én észre sem vettem volna őket:) Édes pofa.
Sajnos nem mindig fenékig tejfel az életünk, így néha elmegyek dolgozni, hogy meg tudjam venni Pockosnak, amire szüksége van. Szerencsére azért nem annyira gáz a helyzet, hogy alapvető dolgokra ne jusson, de extrakiadásokra már nem mindig jutna. Húsvétkor két napot dolgoztam, így sikerült végre járókát és esernyőkocsit vennem, ami ugyan nem létszükséglet, de kényelmesebbé tette a mindennapokat. A járókában nyugodtan ott merem hagyni, amíg teszek-veszek, nem tud olyan helyekre mászni, ahol árthat magának, vagy tönkretehet valamit. (Egyszer a számítógép asztal alól szedtem ki, a szájából pedig az internetkábelt. Volt, hogy apa notebook-ját rántotta le a dohányzóasztalról. Szerencsére nem esett a buksijára, és a gépnek sem lett baja.)
Az esernyőkocsi pedig azért kellett, mert régi, szakadt skodánkba nem férünk el, ha anyámékhoz megyünk, és Dédi is jön:) Sajnáltam, hogy a drága (kölcsönkapott) babakocsit a tetőcsomagtartóra kell gumipókozni.
És bevallom, ezekből a kis extrajövedelmekből költök magamra is. Nem sokat, csak havi egy manikűr és kéthavonta egy frizura igazítás:)
Mióta itt a jóidő, rengeteget sétálunk, bár sajnos a kánikula közeledtével megint a négy fal közé fogunk szorulni. Sebaj, feltaláljuk magunkat:)
Járunk a gyerekekkel babatornára, amit nagyon élveznek, és sokat vagyunk Dédinél, ahol van szép udvar, lehet majd pancsizni is, ha végre sikerül megvennem a medencét. Noel barátunk persze ott is velünk tart majd, hiszen ha két napig nem találkoznak, már nyűgös a fiam. Ez megfigyeltem már. Látni kell, amikor a hétvége után újra találkoznak!:) A fiam már messziről felismeri Noelt, még akkor is, ha Móni éppen megfordítja a babakocsit, és a kisfia ki sem látszik belőle. Pocok hangosan kurjant, nevet, kalimpál a kezével, és majd kiesik a babakocsiból örömében. Meg tudnám zabálni ilyenkor:) Dédi elámult múltkor, mert ő még nem látott ilyen pici teremtést így örülni egy másik baba láttán. Akkor éppen Noéminek örült, akivel szintén nagyon jó barátok. Észrevette, hogy az út túloldalán tolja Edina a kisbarátnőjét. Ha ő nem kezd el sikítozni örömében, én észre sem vettem volna őket:) Édes pofa.
Sajnos nem mindig fenékig tejfel az életünk, így néha elmegyek dolgozni, hogy meg tudjam venni Pockosnak, amire szüksége van. Szerencsére azért nem annyira gáz a helyzet, hogy alapvető dolgokra ne jusson, de extrakiadásokra már nem mindig jutna. Húsvétkor két napot dolgoztam, így sikerült végre járókát és esernyőkocsit vennem, ami ugyan nem létszükséglet, de kényelmesebbé tette a mindennapokat. A járókában nyugodtan ott merem hagyni, amíg teszek-veszek, nem tud olyan helyekre mászni, ahol árthat magának, vagy tönkretehet valamit. (Egyszer a számítógép asztal alól szedtem ki, a szájából pedig az internetkábelt. Volt, hogy apa notebook-ját rántotta le a dohányzóasztalról. Szerencsére nem esett a buksijára, és a gépnek sem lett baja.)
Az esernyőkocsi pedig azért kellett, mert régi, szakadt skodánkba nem férünk el, ha anyámékhoz megyünk, és Dédi is jön:) Sajnáltam, hogy a drága (kölcsönkapott) babakocsit a tetőcsomagtartóra kell gumipókozni.
És bevallom, ezekből a kis extrajövedelmekből költök magamra is. Nem sokat, csak havi egy manikűr és kéthavonta egy frizura igazítás:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)