2008 szeptember 26.-án bújtam ki anya pocójából, nem is nagyon tetszett a dolog, hangosan sírtam, de mivel anya aluszkált, így csak később kaphattam vissza őt. Az első találkozás nagyon szép volt, mindketten sírtunk, de láttam anya szemében, hogy nagyon szeret engem.
Sajnos újra elszakítottak egymástól minket, mert anyukám nagyon beteg lett, megoperálták, és három napra elvitték máshova. Azért a csecsemősnővér lecsempészett hozzá az intenzívre. ( De ez titok, ezért ki is rúghatják!) Mikor végre visszaengedték, kaptunk egy külön szobát, ahol együtt lehettünk egész nap, még éjszaka is ott aluszkálhattam anya mellett egy kiságyban. Sajnos további 31 napig még ott laktunk, mert anya szövődményként hasnyálmirigy-gyulladást kapott, és nem mentem nélküle haza. Pedig apa nagyon várt már minket, szegény teljesen lefogyott, karikás volt a szeme, és visszaszokott a cigire a nagy idegeskedésben. Anya úgy vígasztalta, hogy örüljenek, hogy ő a beteg és nem én, de ez nem sokat használt, apa szerint anya majdnem elaluszkált örökre.
Most már túl vagyunk a nehezén, anya kezdi elérni a fogantatásom előtti súlyát, már alig lógnak ki a bordái, és engem is cipelget már vagy három hónapja.
Én nagyon jó kisfiú vagyok, amíg anyám betegeskedett, nem sírtam sokat, még a korházban lakást is jól tűrtem, sőt, olyan kiváltságaink voltak, hogy igazából észre sem vettem a csalást. A babakocsimat beköltöztettük, sokat sétáltunk az udvaron, mindenkinek én voltam a kedvence, még a kantinos néninek is. Ha anya elfáradt, mindig akadt valaki, aki megtologatott, míg ő kifújta magát. Azért nagyon jó volt, mikor végre hazamehettünk. A nagyszüleim sokat segítettek, főztek, mostak, takarítottak, mi pedig ismerkedtünk a szép közös életünkkel.
Pár nap alatt kialakítottuk a napirendet, ami először anya gyengesége miatt, később megszokásból maradt is a mai napig. Este nyolckor fürdés, apával és csakis vele (ha épp dolgozik, akkor azért anyával is, de az nem az igazi), vacsi szintén apával, és éjszaka is ő kel fel hozzám. De mivel jó kisfiú vagyok, már két hónapos korom óta csak akkor ébredek fel éjszaka, ha komoly baj van (láz, hasmenés, megfázás).
Nagyon vidám kiskrapek vagyok, mindenkivel barátságos és nyitott vagyok, kíváncsi és érdeklődő természetem van. Szeretem az állatokat, a mesefilmeket és a zenét, más gyerekek társaságát és a családtagjaimmal is remekül kijövök.
Néha azért homok kerül a gépezetbe, nekem is vannak nehezebb napjaim, ilyenkor hív engem anya Hisztifalvi Arisztidnek. Bár általában Bájpos János szoktam lenni, mosolyommal és a kis gödröcskéimmel bárkit bármikor leveszek a lábáról.
Sajnos újra elszakítottak egymástól minket, mert anyukám nagyon beteg lett, megoperálták, és három napra elvitték máshova. Azért a csecsemősnővér lecsempészett hozzá az intenzívre. ( De ez titok, ezért ki is rúghatják!) Mikor végre visszaengedték, kaptunk egy külön szobát, ahol együtt lehettünk egész nap, még éjszaka is ott aluszkálhattam anya mellett egy kiságyban. Sajnos további 31 napig még ott laktunk, mert anya szövődményként hasnyálmirigy-gyulladást kapott, és nem mentem nélküle haza. Pedig apa nagyon várt már minket, szegény teljesen lefogyott, karikás volt a szeme, és visszaszokott a cigire a nagy idegeskedésben. Anya úgy vígasztalta, hogy örüljenek, hogy ő a beteg és nem én, de ez nem sokat használt, apa szerint anya majdnem elaluszkált örökre.
Most már túl vagyunk a nehezén, anya kezdi elérni a fogantatásom előtti súlyát, már alig lógnak ki a bordái, és engem is cipelget már vagy három hónapja.
Én nagyon jó kisfiú vagyok, amíg anyám betegeskedett, nem sírtam sokat, még a korházban lakást is jól tűrtem, sőt, olyan kiváltságaink voltak, hogy igazából észre sem vettem a csalást. A babakocsimat beköltöztettük, sokat sétáltunk az udvaron, mindenkinek én voltam a kedvence, még a kantinos néninek is. Ha anya elfáradt, mindig akadt valaki, aki megtologatott, míg ő kifújta magát. Azért nagyon jó volt, mikor végre hazamehettünk. A nagyszüleim sokat segítettek, főztek, mostak, takarítottak, mi pedig ismerkedtünk a szép közös életünkkel.
Pár nap alatt kialakítottuk a napirendet, ami először anya gyengesége miatt, később megszokásból maradt is a mai napig. Este nyolckor fürdés, apával és csakis vele (ha épp dolgozik, akkor azért anyával is, de az nem az igazi), vacsi szintén apával, és éjszaka is ő kel fel hozzám. De mivel jó kisfiú vagyok, már két hónapos korom óta csak akkor ébredek fel éjszaka, ha komoly baj van (láz, hasmenés, megfázás).
Nagyon vidám kiskrapek vagyok, mindenkivel barátságos és nyitott vagyok, kíváncsi és érdeklődő természetem van. Szeretem az állatokat, a mesefilmeket és a zenét, más gyerekek társaságát és a családtagjaimmal is remekül kijövök.
Néha azért homok kerül a gépezetbe, nekem is vannak nehezebb napjaim, ilyenkor hív engem anya Hisztifalvi Arisztidnek. Bár általában Bájpos János szoktam lenni, mosolyommal és a kis gödröcskéimmel bárkit bármikor leveszek a lábáról.
Sziasztok!
VálaszTörlésDe jó, hogy ti is átjöttetek! Akkor most már itt is olvasunk majd benneteket!
Nagyon szépen megcsinálta anya a blogot, remélem, élvezni fogjátok!
Álommanó
//Nelly, nagyon szívesen, amiben csak tudunk, segítünk, írj emailt: allgeier.krisztina@gmail.com
VálaszTörlésés majd igyekszem. ;) Én is csak most tanulom! ;)
Kriszta//